Digitális szülők és az MI

MI Stúdió E02 E23

  2020-07-23

Hallgass minket a YouTube-on!

Intro: Ez az MI Stúdió, ahol a legmenőbb szakértők segítségével fejtjük meg a mesterséges intelligencia rezdüléseit és követjük le a legújabb MI trendeket. Hörömpöli-Tóth Levente vagyok – tartsatok velünk!

H-T. L.: – Óriási üdv mindenkinek, innen az MI Stúdióból! Nem győzzük hangsúlyozni, hogy mennyire jó érzés ez, hogy végre nem a virtuális térben mozogva kell felvennünk az adást, hanem végre egy légtérben lehetünk vendégeinkkel. Hát ugye ki gondolta volna, hogy egyszer ez is kuriózum lesz. Úgy gondoltuk, hogy itt az ideje, hogy egy kicsit jobban elhelyezzük a műsorkészítő Mesterséges Intelligencia Koalíciót a digitális térben. Tudniillik nagyon kevés szó esik arról, hogy a Koalíció bizony, bizony a Digitális Jólét Program, azaz a DJP keretében működik, márpedig a Digitális Jólét Program egy rendkívül szerteágazó erőfeszítés, és az MI Stúdió örömmel tűzi műsorra a DJP-n belüli történéseket. Hiszen a fintechtől az e-sporton át az Okos Városokig rengeteg mindennel foglalkozunk. A mai fókuszunk a digitális gyermekvédelem. Ugye ez egyre nagyobb jelentőségre tesz szert a DJP-n belül pláne, és aki erről mesélni fog nekünk az dr. Gaskóné Nagy Erika, a Digitális Gyermekvédelmi Stratégia divízióvezetője. Nagyon köszönjük, hogy időt szakítasz ránk Erika!

Dr. G. N. E.: – Köszönöm a meghívást!

H-T. L.: – Ugyebár nem lehet eleget beszélni a gyerekek kibertérben való védelméről, rengeteg minden van itt, ami veszélyezteti őket a cyberbullyingtól kezdve a játékfüggőségen át, hogy úgy az általában véve vett képernyő függőséget be se mondjuk. Talán egy picit kezdjük azzal, hogy Magyarországon mennyire súlyos a helyzet, mit tudunk erről?

Dr. G. N. E.: – Nemzetközi kutatásokra szoktunk hivatkozni, illetve Magyarországon is számtalan kutatás van, de mi azt gondoljuk, hogy nem feltétlenül kapjuk azokat a válaszokat, amit a DGYS-esen belül mi szeretnénk megkapni, és ezért mi magunk is elindítottunk egy digitális gyermekvédelmi index alapkutatást és szeretnénk olyan válaszokat kapni, amely egész a mély rétegekig eljut. Tehát az kevés információ számunkra cyberbullyinggal kapcsolatban, amikor megjönnek azok az adatok, hogy minden 3-4-5. gyerek érintett a cyberbullyinggal, vagy a cyberbullying témájában, de nem tudjuk, hogy milyen formában. Tehát, hogy most ő áldozat volt, vagy az elkövető volt, vagy megfigyelő volt, és hogy egyáltalán hogyan tudta azt kezelni és ugyanígy a képernyő függőséggel sem. Az nagyon fontos lenne, hogy legyenek stabil, megbízható adataink és éppen ezért terveztük ezt a digitális gyermekvédelmi index kutatást, amely most már elkezdődött ennek a pilotja. Sejtéseink már vannak, tehát látjuk, hogy milyen irányba fog ez haladni egyelőre azt látjuk, hogy a cyberbullying esetében leginkább a testképpel függ össze, tehát valakinek a külsejével kapcsolatosan kezdődik ez a zaklatás, de hát erre majd a később, amikor ez a kutatás lezajlik, akkor tudunk pontos információkat adni, de hangsúlyozza, hogy nem egy nagy nagymintás kutatás lesz.

H-T. L.: – Esetleg személyes tapasztalataid vannak így ismerősi körben, hogy vajon ez tényleg mennyire elterjedt jelenség mondjuk Magyarországon?

Dr. G. N. E.: – Ugye azt szoktuk mondani, hogy ez a zaklatás ez tulajdonképpen már a mi gyerekkorunkban is volt, hiszen mindig a fiatalságnál vagy az iskolában azért az jellemző volt, hogy valakit kiszúrtak, kipécéztek azért, mert jó tanuló volt, azért, mert szemüveges volt, azért, mert szőke volt, vagy azért, mert más volt a súlya. Tehát ez mindig jelen volt, de nagyon veszélyes az, hogy most az online térben ugye ez 0-24-ben történik, mert a mi időnkben vagy régebben, az iskolából hazamentek a gyerekek, nem történt tovább ez a zaklatás. Otthon egy nyugodt környezet fogadta, ki tudott kapcsolni, fel tudott töltődni és hát másnap újabb csatába mehetett, de legalább volt egy ilyen nyugodtabb időszaka. Ezzel ellentétben ugye most már azt látjuk, hogy mindenféle közösségi felületen és sokszor nem csak maga a bántalmazás, hanem a kirekesztés. Tehát amikor mondjuk egy csoportba nem fogadják be a társukat vagy őt tárgyalják ki. Tehát kifejezetten arra hívnak össze egy csoportot, hogy őt megbeszéljék, kibeszéljék a háta mögött, és olyan dolgokat terjesztenek róla, ugye ami nem jellemző. Itt nagyon fontos szerepe van ugye a szülőknek, a pedagógusoknak, hát meg magának a bizalomnak, hogy a gyereknek legyen egy olyan úgymond bizalmasa egy felnőtt személyében, akivel ezt meg tudja osztani, és így segítséget tudjanak neki adni.

H-T. L.: – Igen, és hát mi sem jelzi jobban, hogy a téma egyre forróbb, hogy a Netflix most már ugye 4 évados sorozatot csinált ebből. Ugye a 13 Reasons Whyra gondolok, és hát azt gondolom, hogy nagyon helyesen bemutatja, hogy bizony hova tud ez az egész fajulni és hát reméljük, hogy ez egyre inkább a figyelem középpontjába kerül és különböző eszközökkel ez ellen tudunk kezdeni valamit, de vajon a szülőkben ez mennyire tudatosult, tehát ők mennyire érzik a veszélyét, illetve mit tesznek ez ellen?

Dr. G. N. E.: – Ugye mi azt szoktuk mondani, hogy a digitalizációnak számtalan előnye van, és megpróbáljuk arra felhívni a figyelmet, a szülők figyelmét, a pedagógusok figyelmét, a kortársak, a szociális területen dolgozóknak a figyelmét, hogy ezt hangsúlyozzuk. Tehát ez legyen a fő fókusz, de bizony kockázatai is vannak. De hát kockázata van mindennek. Kimegyünk az utcára közlekedünk, annak is kockázata van, de ha betartjuk a szabályokat és tudatosan viselkedünk, akkor ki tudjuk ezeket küszöbölni és nekünk, ezért fontos a tudatos értékteremtő internethasználat, az okos eszközhasználat. Nálunk ez a fő fókusz és erre próbáljuk meg kérni a szülőket is, hogy legyen egy olyan attitűd, amivel a gyerekre olyan hatással tudnak lenni, hogy a tudatos értékteremtő internethasználat tudjon működni.

H-T. L.: – Most ugye amikor ez a téma felmerül, akkor automatikusan mindenki az iskolás korú gyerekekre gondol, pedig valószínűleg, sőt nem valószínűleg, hanem nagyon is gondolnunk kell már az eggyel kisebb korosztályra is, szinte hihetetlen. Ennek kapcsán tudunk tenni esetleg valamit, vagy van már valamilyen erőfeszítés, ami ezt a korosztályt célozza?

Dr. G. N. E.: – Számtalan kutatás van arra vonatkozólag, főleg nemzetközi kutatások, hogy ugye az iskolás kort megelőzően már óvodás korcsoportoknál is előfordul, sőt hát nagymértékben előfordul az okoseszközök használata. A WHO ajánlása az, amit mi alapvetően figyelembe szoktunk venni, ők ott elmondják, hogy a 3-4 éves gyerekek közül már sokaknak saját Social Media felülete van, tehát azért az elég durva ahhoz képest, hogy milyen korhatár megjelöléssel történnek ezek. Mi a DJP-n belül meghirdettük az OkosÓvoda Programot, először az volt a cél, hogy az óvodáknak legyen, a pályázó óvodáknak legyen egy olyan felület, ahol az információkat meg tudják osztani a szülőkkel, pedagógusokkal tudjanak kommunikálni és egy egységes, szép felületük legyen. Ugye most már 3. éve zajlik ez a program, minden évben 100 nyertes pályázatot tudunk, 100 nyertest tudunk segíteni ahhoz, hogy saját honlapja legyen. Itt az elmúlt időszakban, benne a pandémiás időszakban sok visszajelzést kaptunk, hogy ez mekkora segítség volt az ő számukra, hiszen nagymértékben megnőtt a honlapnak a használata. Tehát egyre több volt a látogatójuk és azt látjuk, igen, hogy nagyon fontos. Ehhez most kapcsoltuk a Digimini kutatásunkat is, ami már egyébként a tavalyi évben is megvolt, és érkeztek be nagyon szép kis kutatási naplók. Ugye hát ez mindig anonim, tehát nem tudjuk beazonosítani a gyermeket, ez nagyon fontos. Viszont az eseteket igen, tehát látjuk, hogy mik fordulnak elő az óvodában és nagyon érdekes történetek vannak, hogy már bizony ebben a korosztályban is hogyan használják az okoseszközöket. Csak példákat mondok: amikor a kislány bemegy az óvodába, az anyuka okostelefonján a kis videókat nézi, majd nehezen válik le az anyukáról, de leginkább az okostelefonról, mert nem akarja a videó nézését megszakítani. Vannak jó példák is, amikor a kislány arról mesél másnap az óvodában, hogy az apukájával valamilyen videójátékot játszottak együtt, tehát ez feltételezi, hogy az apukának nagyon jó kapcsolata van a kislányával. Vannak pozitív példák, amikor ugye ezeket a bekamerázott gólyafészkeket nézik meg, és akkor látják, hogy hogyan zajlik ott a gólyák élete, ez is nagyon pozitív. De hát olyanokat is tudunk amikor legóból épít egy gyerek telefont, majd odaszalad az óvónőhöz és közli, hogy most szervizbe kell vinni, mert elromlott az ujjlenyomatolvasója. Vagy szólnak az óvónőnek, hogy a játék fényképezőgéppel fotót készítettek vagy a telefonnal és hogy már száz lájk van a közösségi oldalon, tehát, hogy már fel is töltötték és száz lájkot kapott az óvónéni. Úgyhogy látjuk, hogy ők erőteljesen használják, ezért nagyon fontos, hogy a kisgyerekeknél milyen eszközöket adunk, mennyi időt tölthet el rajta. Azt gondoljuk ugye, azt látjuk, hogy a 3-4 éves korosztálynak például, összesen, tehát mindennel együtt, a televíziónézéssel együtt, a fejlesztő játék használatával együtt, maximum két óra az az idő, amit eltölthet képernyő előtt. Nem mindegy, hogy milyen méretű képernyőt használ, és hát a szülőnek mindig mellette kell lenni. Ez nagyon fontos, hogy soha ne hagyjuk magára a gyereket önmagában az okoseszközzel.

H-T. L.: – Igen, bárcsak ezt sikerülne betartani. Ugye főleg, a pandémia idején, karantén idején inkább így mondom, hiszen a pandémia gyakorlatilag még mindig tart. A karantén idején azért elég nehéz volt szerintem így azoknak a szülőknek főleg, akik ugye otthon voltak és dolgoztak. De most menjünk egy picit át itt a mesterséges intelligencia területére, mezsgyéjére, mert ugye ez mégiscsak egy MI-vel foglalkozó műsor, én nekem van egy olyan sejtésem, hogy a mesterséges intelligencia itt is képbe kerül, hogyan segíthet az ilyen helyzetek megelőzésében?

Dr. G. N. E.: – Ugye nagyon fontos, hogy ilyen szülői felügyeleti rendszereket használjanak. Mi azt gondoljuk, hogy fontos, hogy a szülők olyan képzésben, olyan tájékoztatásban részesüljenek, hogy amikor személyesen kommunikálnak a gyermekeikkel akkor át tudják adni azt a tudást. Mindenképpen fontos hangsúlyozni, hogy ezeket a szűrőszoftvereket alkalmazni kell, de leginkább a legjobb, a legtökéletesebb védőfal az mindig a szülő. Mint ahogy hazamennek az iskolából és megkérdezzük, hogy mi történt az iskolában és elmesélik ugyanígy fontos, hogy a szülő azt, hogy az online térben mit tesz a gyermeke arról is legyen információja és ehhez, ezek a szoftverek, ezek teljesen vagy ezek az alkalmazások teljesen megfelelőek. Hiszen jelzést küld a szülőnek, hogy ha a gyermek olyan tartalommal találkozik, ami nem az ő számára megfelelő, illetve azt is megmutatja, hogy mik a kedvenc applikációi, mik a kedvenc játékai és ez fontos, hogy a szülő azzal is tisztában legyen, hogy kik a kedvencei. Tehát nemcsak az, hogy milyen rossz tartalomhoz jutott hozzá, hanem az is, hogy kik a kedvenc influenszerei, melyik közösségi oldalt használja. Tehát ez erre teljesen jó, úgyhogy ebben tudja támogatni a szülőket is. Picit előre szaladok talán, de a pedagógusokat is. Át tud venni olyan feladatokat, ami mondjuk egy pedagógus esetében akár már picit fárasztó is lehet, ezek a gyakorló, a mindennapi gyakorló feladatok. Ezeket nyugodtan, ezek az alkalmazások át tudják venni és így több energia- és szabadidő szabadul fel arra, hogy a pedagógus mondjuk a személyes törődést, a fejlesztést, a tehetséggondozást tudja végezni. Itt azonban fontos hangsúlyozni szerintem, hogy milyen korosztálynak hogyan legyen a sávozása, hogyan soroljuk be őket, mert hát nem mindegy, hogy milyen idős gyermeknek van ez a felügyeleti rendszer. Ugye hogyha csak azt nézzük, hogy egy diétás, egy egészséges életmódot támogató programot egy tíz éves kislány használ, az megdöbbentő. Tehát ott azért oda kell figyelni, mert ez elmehet a testképzavar, az anorexia és mindenféle más rossz irányba. Ezzel szemben már egy 16-17 éves lánynál, azért az fontos, hogy tudja, hogyan élje az ő kis életét, hogy egészséges életmódot tudjon folytatni. Viszont azt is látjuk, hogy teljesen más privát szférára, magán időre van szüksége egy 17-18 évesnek, mint mondjuk egy 7-8, 10 éves gyereknek. Tehát ezekre nagyon fontos odafigyelni ezen esetekben.

H-T. L.: – Igen és hát a mesterséges intelligencia erre tökéletes, hiszen az egyik fő erénye a személyre szabhatóság. Esetleg azt gondoljuk végig, hogy ugye a gyerekek a mesterséges intelligenciával azért a digitális térben is egyre jobban találkoznak, egyre több felületen és egyre több kontextusban. Ez milyen anomáliákat tartogathat, hogy látod, illetve milyen előnyei lehetnek ennek?

Dr. G. N. E.: – Ugye itt leginkább az adatbiztonság az, amit fel szoktunk hozni, illetve talán egy másik példát is tudnék mondani. Ugye itt nekünk a DGYS-en belül több programunk is fut, tehát már a szülőknek is készítettünk felkészítő programot, ez a Digitális Médiaműveltség Szülőknek, amit a Digitális Jólét Program Pontok mentoraival együtt tudtunk végezni. Itt azért 1872 szülőt képeztünk ki, tíz témában kaptak tájékoztatást, és van a kortárs médiamentor programunk, ahol több mint 2000 gyermeket értünk el, 260 kortárs mentort tudtunk képezni és ott az egyik témánk például ugye ez a szűrő buborék ez a Filter bubble. Tehát hogyha azt mondjuk, hogy a mesterséges intelligenciát a leghétköznapibb, – talán ez a kereső – amit használunk, és itt ugye erre mi felhívtuk a figyelmet a Kortárs Mentor Program kapcsán, hogy ez egy nagyon hasznos dolog. Tehát, hogy csak mutassuk meg a két oldalát: ez egy nagyon hasznos dolog, mert abban a rengeteg információáramlatban, ami érkezik nagyon nehéz kiválogatni, hogy most mit is szeretnék én, és most milyen irányba keresgessek, viszont ugye tudjuk jól, hogy amilyen irányba keresek utána olyan találatokat fog hozni, és ez egy olyan kis információ buborékba zár minket, ami talán később nehézséget okoz, hogy nem találkozom mások véleményével, kevésbé leszek együttműködő. Tehát mindennek két oldala van, de azt szoktuk mondani, hogy próbáljuk meg kihasználni, használjuk jól akár az internetet, akár a digitalizációt, akár a mesterséges intelligenciát és a jó oldalát vegyük ki. És hát tulajdonképpen mi, emberek vagyunk a felelősek ez ügyben, tehát nem lehet egy robotot egy alkalmazást hibáztatni, hanem a mi kezünkben van az irányítás.

H-T. L.: – Igen, igen, pedig milyen egyszerű lenne igaz, hogy ha mindent rá lehetne fogni a robotokra, de még maradjunk egy kicsit a szülői felelősségnél. Ugye van ez a DESI index, ami méri az egyes társadalmaknak a digitális felkészültségét, hát itt Magyarország egy picit azért jobb helyen is lehetne, fogalmazzunk így. Természetesen van egy csomó erőfeszítés, hogy javuljon a helyzet, de azért még mindig egy csomó mindenben van hova fejlődni és ezért gondolom azt, hogy sok szülő azt mondja: de hát ő úgy sem ért ehhez az egészhez. Ők mit tehetnek és hogy esetleg a DJP kínál valamit számukra, valami kiutat?

Dr. G. N. E.: – Maga a DESI index, ahogy az előbb vagy az elején beszéltünk róla, igazából a digitális gyermekvédelem kapcsán kevésbé ad megfelelő információkat, ezért is kellett a DGY index képzését megtalálnunk vagy kifejleszteni, ugye ezt a kutatásunkat. A szülőknek pedig mert nyilván nehéz a helyzete, hiszen itt sokszor előjön ez a generációs szakadék, meg ki a bennszülött és ki az, aki már okostelefonnal a kezében született, ugye amint említettem, és a Digitális Médiaműveltség Szülőknek képzésünket emiatt is hoztuk létre. Fontosnak tartottuk, hogy felkészítsük a szülőket, de ugyanúgy a pedagógusokat is vagy a kortársakat, hogy támaszt tudjanak egymásnak adni, de a szülőknek nem kell tartania tőle, ugyanúgy meg lehet, ők is meg tudják. Tehát nemcsak a használatról van szó, mert nyilván abban a gyermekek sokkal ügyesebbek, tehát ők sokkal könnyebben tudnak egy eszközt kezelni, viszont nincs meg az a tapasztalatuk, nincs meg az az élet bölcsességük, amivel tudják, hogy mi a jó oldal, mi a rossz oldal. Tehát ebben van a szülőknek a felelőssége, hogy sokat beszélgessenek, kiépítsék a bizalmat és példát mutassanak. Tehát nehéz úgy a gyermeket lebeszélni az okostelefon használatáról ebéd közben, hogy ha az asztalomra nálam is ki van téve.

H-T. L.: – Nálad ki van téve?

Dr. G. N. E.: – Nálam nincs. Ez egy szigorú feltétel, olyankor legalább egymással foglalkozunk, és megbeszéljük a dolgainkat, de pontosan tudom, hogy mivel játszanak. Nekem két nagylányom van, hát most mondhatnám, hogy játékfüggők, de ez nem igaz.

H-T. L.: – Pont ezt akartam kérdezni, hogy nálatok, hogy megy ez? Te vagy a Digitális Gyermekvédelem Stratégia divízióvezetője, neked kell a legjobban tudni, hogy ez mivel jár. Te hogy oldod meg ezt a problematikát?

Dr. G. N. E.: – Ugye klasszikusokat lehet idézni, hogy a cipésznek a cipője… Nagyon-nagyon nehéz a helyzet, mert ugye a nagyobbik 20 éves, a kicsi 17, tehát mindenféle serdülőkorban benne vagyunk, azért hát nevelhetőek. Alapból pedagógus lennék, így hát vannak eszközeim, amivel el tudjuk ezt érni. Azt is látni kell, hogy nem feltétlenül játékra használják. Tehát én, amit őtőlük megtanultam, hogy ugyan ők a játék felületén vagy azon a felületen vannak, viszont ők ott tartják a kapcsolatot. Ott beszélgetnek, ott barátkoznak, ami nekem fontos, hogy tudjam, kikkel játszanak, tehát akár már személyesen ismerjük, hiszen osztálytársakról saját korcsoportból barátokról beszélünk. Van olyan is, hogy idegennel ismerkednek össze, de az idegen nálunk, a mi esetünkben például azt jelenti, hogy egy teljesen az országnak egy másik végén van egy fiatal lány, akiről már több cikk is megjelent, mert fogyatékkal élő és nagyon sokat küzdött és neki nagyon fontos az, hogy megmutassa, bebizonyítsa, hogy ő teljes értékű tagja a társadalmunknak, de hát ez teljesen egyértelmű. Ő dolgozik, ő egyetemre jár és például az én lányaim vele nagyon jó barátságba kerültek és nagyon támogatják egymást. Ugyan a játék közben ismerkedtek meg, de már többször leszervezték, hogy hogyan találkoznak személyesen, ki fogja a másikat meglátogatni, úgyhogy azt is be kell látnunk, hogy az, amikor azt mondjuk, hogy csak játszik a gyerek, ez nem fedi a valóságot. Ők nemcsak játszanak, hanem ez egy olyan felület, ahol a kapcsolataikat tudják tartani, és hát most valóban a karantén idejében azt láthatták a szülők, hogy a gyerek egész nap a gép előtt ül, mert ugye reggeltől, hát lássuk be délutánig, estig az iskolai feladatokat végezte el, mert hát házi feladat is volt bőven, tehát le volt kötve. Utána viszont igényelték azt, hogy a barátaikkal tudjanak kommunikálni. Úgyhogy próbálunk szabályokat lefektetni, tartani, hát erős anyai szigorral, de küzdünk és ezt javaslom minden szülőnek, hogy azért, nálunk van a gyeplő, ezt ne adjuk át a gyereknek. A miénk a felelősség, tehát klasszikusokat tudok idézni: elsődleges nevelők a szülők tehát a felelősség nálunk van.

H-T. L.: – Ez valóban így van, és amit mondtál, tehát tényleg ez egy nagyon érdekes dolog ugye kétélű kard ez az egész játék sztori. Olvastam egy tök érdekes felmérést, amely szerint azok a lányok, akik ugye játszanak bármilyen eszközön, legyen az számítógép vagy telefon vagy konzol, ők háromszor olyan valószínűséggel fognak természettudományos pályát választani. Ez egy nagyon érdekes indikátor, tehát valószínűleg az én lányom nem ebbe a kategóriába esik. Mindenesetre még beszéljünk egy dologról, és akkor szerintem ezzel tudjuk így a nagy képet teljesre festeni. Az iskolai környezetről, abból a szempontból, hogy bizony ott is egyre több az IoT eszköz és ezért, a gyermekvédelem ugye ebben a különleges közegben is megjelenik. Ugye csak gondoljunk arra, hogy most már az órák során is aktívan használhatják nagyon sok iskolában a mobiltelefont, illetve a digitális oktatás egyre több eleme jelenik meg. De Kínában már van egy másik vonal is, ami AI-t használ arra, hogy mérjék a gyerekek figyelmének a lankadását, ami azt gondolom, egy kicsit azért mégiscsak megosztó. Tehát arra akarok kilyukadni, hogy az iskolára és a tanárokra is hárul valamilyen szerep. Mi ez és ők mire figyeljenek?

Dr. G. N. E.: – Ugye alapvetően én azt szoktam mondani, hogy a digitális oktatás az így megy. Tehát láttuk most az elmúlt időszakban és ez nagyon felerősödött, ezt nem tudjuk kikerülni. Tehát ez már jó pár évvel ezelőtt bejött, hogy okoseszközöket használni szükséges, mert ezeket a gyerekeket már így tudjuk lekötni. Fontos, hogy olyan alapkompetenciákkal, digitális kompetenciával rendelkezzenek, amelyek később a munkavállalás során is segítséget tud nekik adni, de ez megint egy olyan terület, hogy aki kimarad, lemaradt. Tehát, hogy olyan kompetenciákat nem tudunk náluk fejleszteni, amelyek később szükségesek ahhoz, hogy ők megfelelő munkahelyet, munkát találjanak maguknak technika nélkül. És itt nem kell feltétlenül programozókra, rendszergazdákra gondolni. Azt gondolom, hogy most már egy péknek, mindenkinek szüksége van arra, hogy az ezeket az eszközöket tudja használni, programozni tudja őket, ezért fontos, hogy akár már a LEGO robotoknak a megismerése, a programozás bekerüljön a gyerekeknek akár az iskolai környezetébe vagy már sok helyen ugye az óvodában is. Tehát vannak, akik ezt külön ilyen programnak választják az intézményükben és ezzel tudják a gyermekeket fejleszteni, ez nagyon fontos. És itt megint csak arra térnék ki, hogy maga az eszközhasználat, hogy milyen programokat használunk ezt nagyon könnyen meg tudják a gyerekek tanulni, de azt, hogy hogyan használják jól, tehát ugye megint a tudatos és értékteremtő internethasználat az, ami a DGYS mondókája és ezt nem győzzük elégszer hangsúlyozni, mi azt szeretnénk elérni, hogy minden pedagógus, aki a képzésen részt vett, vagy pedagógus továbbképzésen részt vesz, ne kerüljön ki úgy a képzési rendszerből, hogy ne szerezzen a digitális gyermekvédelem témájában tudást illetve, hogy ne adjon számot tudásáról. Tehát ez azt jelenti, hogy az lenne a szerencsés helyzet, hogy ha legalább egy fél évet úgy hallgatna, olyan tárgyat venne föl, amely ebben támogatást, segítséget tud neki adni. Itt mi magunk is megpróbálunk segítséget adni akár a pedagógusoknak, akár a szülőknek, úgyhogy mindenkinek meleg szívvel ajánlom a digitalisgyermekvedelem.hu honlapot, ahol nagyon sok ajánlást fogalmaztunk meg, szakmai anyagok is fölkerültek, szakfordítások, nemzetközi szakfordítások, azoknak az összegzése, amely a pedagógusoknak is támogatást tud adni illetve itt az óvodás program kapcsán az Apor Vilmos Katolikus Főiskola elindított, elindít egy képzést, egy továbbképzést az óvodapedagógusok számára. Ez a digitalizáció az óvodában és a 120 órás képzésből 20 óra DGYS tartalom lesz, úgyhogy nekünk ez egy nagy öröm, hogy már bele tudunk ebbe kapcsolódni.

H-T. L.: – Szuper, hát akkor ennek a jegyében mindenkinek tudatos és értékteremtő internethasználatot kívánunk! A szülőknek sok türelmet és azért önfegyelmet, illetve fegyelmezési készséget! A gyerekeknek pedig jó játékot, de mértékkel! Erika nagyon szépen köszönjük, hogy megosztottad velünk ezeket az érdekfeszítő információkat! Nagyon szuper, hogy itt voltál velünk.

Dr. G. N. E.: – Én köszönöm, hogy érdekes lehetett ez a téma.

H-T. L.: – Nagyon érdekes volt, és ne felejtsük el még egyszer elmondani, hogy az összes információ, ami ezzel kapcsolatos, a digitalisgyermekvedelem.hu oldalon található meg. Úgyhogy ott minden információ fellelhető, amire szükség van ezzel kapcsolatban. Hallgatóknak nagyon szépen köszönjük a figyelmet, ezúton is! A technika kollégám, Nőthig Ádám munkáját dicséri találkozunk legközelebb!

Outro: Ez volt az MI Stúdió, ahol a legmenőbb szakértők segítségével fejtjük meg a mesterséges intelligencia rezdüléseit. Az MI Stúdió az MI Koalíció podcastja, amely a hazai mesterséges intelligencia ökoszisztéma szakmai fórumaként működik. Még több tartalomért kövesd az MI Stúdiót a nagyobb podcast platformokon és ne felejtsd el értékelni az adást. Az észrevételeket, megjegyzéseket az [email protected] e-mail címre vagy a Mesterséges Intelligencia Koalíció közösségi médiafelületein várjuk. Találkozunk a következő epizódban.

Podcastunkat a SpeechTex technológiájával leiratozzuk.

Hallgass minket a Spotify-on!

Hallgass minket a Anchor-on!

Házigazda

Hörömpöli-Tóth Levente

MI Koalíció kommunikációs vezető

Vendége

Dr. Gaskóné Nagy Dr. Gaskóné Nagy Erika

Digitális Gyermekvédelmi Stratégia divízióvezetője