Kihasználni a Datageddont – Így foghatjuk be az adatgazdaság erejét

MI Stúdió S02 E37

  2021-01-01

Hallgass minket a YouTube-on!

Intro: Ez az MI Stúdió, ahol a legmenőbb szakértők segítségével fejtjük meg a mesterséges intelligencia rezdüléseit és követjük le a legújabb MI trendeket. Hörömpöli-Tóth Levente vagyok – tartsatok velünk!

H-T. L.: – 2. évad 37. epizód összességében pedig a 44. adás, ami egyben évadzáró epizódunk is itt tart most az MI Stúdió, ahonnan mindenkinek óriási Üdv! Mielőtt azonban a lovak közé csapnánk nem hagyhatjuk ki annak megemlítését, hogy elindult az MI Kihívás, amelynek teljesítésével mindenki ingyen és bérmentve nagyszerű általános megértést szerezhet a mesterséges intelligenciáról. A nagyjából három óra alatt teljesíthető online alapozó a bevezető alapfogalmak mellett ugye végig zongorázza az etikai kérdéseket és a legfontosabb felhasználási eseteket is. Vessétek bele tehát magatokat az MI kihívásba az ai-hungary.com-on! Na hát akkor ennyi bevezető után hadd köszöntsem a Zoom szobában mai vendégünket Kocsis Dávidot a Nemzeti Adatvagyon Ügynökség stratégiai és operatív ügyvezető helyettesét szuper, hogy itt vagy velünk Dávid!

K. D.: – Üdvözlök mindenkit én is!

H-T. L.: – Na hát akkor ugye a mai témánk az adatgazdaság és első körben a kérdéskör fontosságának érzékeltetésére egy olyan adattal szeretnék hadonászni, amelyet már egy korábbi kkv-knak szóló online panelbeszélgetés felvezetőjében is előhúztam mégpedig, hogy az európai adatgazdasági értéke 2025-re elérheti az ezerötvennégymilliárd eurót és bizony ez az ezerötvennégymilliárd euró nagyságrendileg a teljes következő hétéves uniós költségvetéssel egyenértékű. Nyilván ez egy véletlen egybeesés igazából én csak szerettem volna valamihez viszonyítani ezt a számot, amikor a háttéranyagokat kerestem, de mindenesetre azt gondolom, hogy egy rendkívül beszédes statisztika. Ugyebár ez köztudott, hogy az adatok egyben a mesterséges intelligencia alapú technológiák alapját is képezik és hát ezért volt szükség Magyarország Mesterséges Intelligencia Stratégiájának a megalkotására, amely ugye többek között a hazai AI ökoszisztéma intézményrendszerét is létrehozta. Ennek az egyik pillére a Nemzeti Adatvagyon Ügynökség. Kezdjük tehát talán azzal, hogy elhelyezzük a NAVÜ-t a térképen, hogy mindenki számára egyértelmű legyen, hogy miért volt rá szükség, mi lesz pontosan a feladata, nehogy valaki azt higgye, hogy pusztán a bürokrácia egyik felesleges megnyilvánulásáról van szó.

K. D.: – Hát, sőt szerintem ez egy nagyon innovatív közigazgatási egység vagy nevezhetjük igazából egy ügynökségnek, mert az is, és ez azért nem egy olyen általános közigazgatási háttérintézménynek mondható, ez a szervezeti felépítésünkből is mutatható, illetve hát azért szeretném megjegyezni, hogy akármennyit is kutattunk itt az elmúlt félévben ilyen kezdeményezés még nincs a világban. Kaptam egy ilyen „hintet” is egyébként egy Amerikában dolgozó magyartól, aki az amerikai kormánynak ad tanácsukat, hogy ők még csak most gondolkodnak egy hasonlóban, de egész hasonlóban. Úgy, hogy azért ez szerintem megsüvegelendő.

H-T. L.: – Én is azt gondolom, ez egy új információ számomra is úgy, hogy nagyon örülök.

K. D.: – Megakartalak lepni ezzel.

H-T. L.: – Sikerült úgy, hogy akkor ezek szerint így elébe megyünk a dolgoknak.

K. D.: – Igen, igen. Hát azért mondjuk hogyha megnézzük, hogy a DESI értékelésben, ami a digitális ökoszisztémának a mérése ebben az Open Data, illetve az adatgazdaság témakörben hol állunk hát így akkor hátulról-előre ugorhatunk szerintem. Legyünk az adat gazdaság Észtországa.

H-T. L.: – Benne vagyok. Kicsit azért zongorázzuk végig, ne beszéljünk rébuszokban, mondjuk ki, hogy pontosan tehát mivel fog foglalkozni a NAVÜ, illetve már foglalkozik, hiszen gyakorlatilag elmondhatjuk, hogy a stratégia bejelentését követően talán két héttel fel is állt, ha jól tudom.

K. D.: – Egészen pontosan két hét, de akkor nézzünk egy kis time-linet, ugye 2019/20-ban, amikor a DJP2030 helyeztük előtérbe, ahol az adat alapú közigazgatás meg lett fogalmazva, megfogalmazásra került. Ekkor ugye már megalakult, ha jól emlékszem az MI Koalíció.

H-T. L.: – Igen.

K. D.: – Az 2018-ban volt.

H-T. L.: – Igen, igen.

K. D.: – És azért ott nem véletlenül volt egy munkacsoport, ami az adatipar munkacsoport megalakult, az adatoknak már akkor is felismerték a jelentőségét. Na most ennek kapcsán 2018-ban azért is, hogy az MI Koalícióban megalakult munkacsoportot háttérbe támogatja: Adatvagyon Divízió, ugye megalapult a Digitális Jólét Nonprofit Kft-nél, aminek én voltam a vezetője és itt próbáltunk, nagyon szorosan együttműködtünk a koalícióval, főleg itt a szabályzás és etikai munkacsoport, illetve az ipar munkacsoporttal. És ugye nem véletlenül került bele a stratégiába az adatgazdaság beindítása, tehát azért annak a fejezetnek a megírásában jelentősen részt vettünk, meglepő módon.

H-T. L.: – Igen.

K. D.: – Igen, igen, tehát egy igazából nagyjából így vezethető le az, hogy mi lett a NAVÜ mert ebben a fejezetben van benne, hogy a NAVÜ-t is meg kell alapítani. De akkor egy kicsit más volt a scope-ja, most már azért eléggé nagyobb, sokkal nagyobb scope-ot fogalmaztak meg felénk a vezetők.

H-T. L.: – Igen és hát amikor ugye az akciótervet bejelentette a miniszter úr és Jakab Roland az MI Koalíció elnöke, akkor az volt a mondás, hogy ugye beindítjuk az adat gazdaságot és hát ennek a feladatnak a végrehajtására jött létre gyakorlatilag a NAVÜ. Akkor mit jelent ez pontosan?

K. D.: – Ennek az lenne az eredménye, hogy juttassuk az állampolgároknak, illetve a kkv-knak minél könnyebben feldolgozható formában jussanak el a közadatok, amit aztán utána értelmezésem szerint kétféle módon, legalább kétféle módon tudnak használni vagy saját tevékenységük során tudják fölhasználni és azzal hatékonyabbá tudják tenni a saját tevékenységüket. Mondjuk például könnyebben el tudják helyezni egy új üzlet nyitását, hogyha egy mondjuk mobilitási adatokat elemeznek, vagy ezekre az adatkészletekre építve új alkalmazásokat tudnak létrehozni, amit utána piacra tudnak dobni. Mondjuk egy Időképre hogyha gondolunk akkor ez egy hasonló logika. Van egy feladat, termék, szolgáltatás listánk ez most egyelőre még egy elég hibrid, egy elég hibrid táblázatunk van, ami alapján megyünk előre, de ebben vannak képességek, vannak nagyobb elképzések, amik a digitális ökoszisztémának a támogatásait, a patrióta adatvagyongazdaságpolitika megalakítását, azon túl vannak projektszerű elemei is, mint például mondjuk ez a közadatportál, ahol nyílttá fogjuk tenni ezeket az adatokat. Igazából minden egyes tevékenység pont azért zajlik, hogy az adatgazdaság beinduljon, tehát azzal, hogy mi háttérben támogatjuk az intézményeket, hogy nyíltak lehessenek az adatok, hogy utána a kkv-k azok tudják használni ez egy ilyen szép lánc, aminek minden elemében, minden részében részt fogunk venni. Nem állunk túl rózsásan, még most sem digitálisan felkészült vállalkozások tekintetében. Tehát van egy ilyen hitvallásunk, ars poetica-ánk, hogy próbáljuk meg tényleg abba az irányba terelni a vállalkozásokat vagy az adataikat használják. Mindenkinek van adata még, ha az kockás füzetben van akkor is.

H-T. L.: – Csak hát nem igazán tudatosul, hogy mekkora kincsen ülnek a vállalkozások, ha jól értem.

K. D.: – Ez, így van. Na most, ezért is van, hogy egy európai uniós pályázatban megvalósítjuk azt, hogy a kkv-knak átadjuk azt a know-howt az MI Koalícióval közösen természetesen, egyébként ez egy közös projektünk, hogy a Best practice-eket, a know-howkat oda tudjuk adni a vállalkozásoknak, hogy nézzék meg: nem kell ide olyan hatalmas nagy boszorkányság ahhoz, hogy ezeket tudják használni és tudják értelmezni ez a következő másfél-két évnek lesz egy hatalmas munkája, de én azt hiszem, hogy itt csak a szikrát kell begyújtani és utána majd elindul a lavina.

H-T. L.: – Hú, hát én nagyon-nagyon szeretném már látni ezt a lavinát ahogy végig söpör itt a tájon és hát ahogy említed gyakorlatilag rengeteget fogtok tenni ezért közösen a nemrég megnyitott hivatalosan MI nemzeti Labbel együtt, illetve a tavasszal induló MI Innovációs Központtal is ugye ezt se felejtsük el megemlíteni.

K. D.: – Az Innovációs Központtal közösen tehát igazából ez lesz ennek az intézménye, tehát az Innovációs Központ a NAVÜ-vel közösen fog ez megvalósulni az akcelerátor központokkal ugye.

H-T. L.: – Tehát a lényeg a lényeg, hogy az ugye nyilván itt már elkezdtük pedzegetni az adatportálokat, a közadatportálokat, és azt, hogy milyen felhasználási lehetőségek vannak. Említetted már itt a mobilitási adatokat, még milyen jellegű közadatokról beszélhetünk itt, tehát miben gondolkozzanak a kkv-k, és aztán vajon ez, hogy mozgatja meg a fantáziájukat?

K. D.: – Erre a kérdésre keressük a választ, hogy tényleg ne azt mondják, hogy bürokratikus legyen hanem értelmes legyen a felhasználása az adatoknak, mert most ezen túlmenően – lepörgethetném a kérdést, hogy minden közadatról beszélünk csak ezzel nem megyünk előrébb szerintem – amúgy az Európai Unió definiált nagyértékű adatkészleteket, de hogyha ebbe egy kicsit leül az ember, becsukja a eszmét és gondolkodik, akkor egyébként, ami mondjuk neki fontos lehet vagy amit így végiggondol azok a nagyértékű adatkészletek. Például meteorológiai adatok, cégadatok, mobilitás- és közlekedésiadatok ezeket szoktuk mindig emlegetni, mint három legfontosabb. De azon vagyunk, hogy foglalkoztatási adatok, – nyilvánvalóan deperszonalizált mondom nézzük – vagy felsőoktatási adatok ezek mind ilyen kutatási adatok, de ez egy külön halmazt képez, tehát ezek az adatok ezek mind-mind nagy értékűek. Mert gondoljunk bele, hogy mindaz agráriumra nagy hatást gyakorol akár mondjuk egy meteorológiai adat és egy mobilitási adat összekapcsolása.

H-T: L.: – Igen és hát hívjuk föl arra is a figyelmet, hogy ez a bizonyos közadatportál ez csak az egyik csatorna lesz emellett lesznek piacterek is, illetve hát a platformja már meg is van ennek, ahol gyakorlatilag a cégek egymás között adhatják, vehetik az adataikat és ugye ebbe is van egy csomó fantázia.

K. D.: – Természetesen. Igazából ez is meg van fogalmazva a stratégiában ugye ezt az AI-Hungaryn már el is lehet érni, viszont ezt egy kicsikét már most tovább gondoljuk. Gondolkodunk már olyanban is, igazából vizsgáljuk annak a lehetőségét, hogy ha van árutőzsde, értéktőzsde, akkor miért ne lehetne esetleg adatvagyontőzsde. Ez egyébként olyan fantasztikusan hangzik, de olyan mélyrehatóan kell átnézni a szabályozásokat, illetve a piaci trendeket meg a közgazdasági definíciókat, hogy ez egy hosszú távú folyamat eredménye lesz, de mindenképpen megszeretnénk teremteni egy szabályzott adatvagyonpiacot a kereskedelemnek.

H-T. L.: – Ha már a szabályozást említjük, akkor érdemes talán körbejárni azt, hogy miért fontos megragadni az adatvagyon fogalmát és hogy ennek milyen dimenziói vannak, mert ez is egy nagyon érdekes kérdés.

K. D.: – Hát igen. Az elmúlt két év munkája során tavaly nyár végére eljutottunk, addig a szintig, hogy megnéztük a hazai jogrendszerben esetleg le tudjuk-e vezetni a mostani dogmatikai keretek között azt, hogy mi az, hogy adatvagyon. Végig vizsgáltuk azt, hogy dologi jogból le lehet-e vezetni ez azért természetszerűleg, logikusan végig gondolva mondjuk nem lehetne megfogni, mint dolgot. Megnéztük, hogy üzleti titokból le lehet-e vezetni, ez többek között a meteorológia miatt is megbukott. Egy bizonyos szintig rá lehet vinni ezt csak akkor pont az a cél, hogy megosszuk az adatokat, akkor itt már a titok sérülne. Megvizsgáltuk azt is, hogy szerzői jogi oldalról meg lehet-e ezt fogni itt én, mint villamosmérnök a saját logikámmal is végig gondolva arra jutottam, hogy a szerzői jogot meg lehet tartani, de mondjuk, ha nyolcadszor adom tovább az adatot, akkor most ki a szerző? Főleg hogyha hozzáadtam, még tisztítottam az adatot, esetleg még növeltem a minőségét, mennyiségét, összekapcsoltam valamibe, akkor most ki az új szerző, meddig terjed a jog? Ezt az analógiát nagyon nehezen lehet tartani, sőt lehetetlen.

H-T. L.: – Igen ez egy kicsit döcög.

K. D.: – Igen tehát, most én nagyon leegyszerűsítve mondtam el, de azért ez egy hosszas folyamat volt, amíg ezeket végig vettük és hát az jött ki, hogy kell egy önálló jogintézményt, egy úgynevezett Sui generis jogot megalkotni, ami igazából magánjogi oldalról fogná meg az adatot, mert nem lehet ezt közadatként megfogni, hogyha teljesen az adatgazdaságot szeretné megfogni, akkor magán jogalkotásra van szükség, és akkor ez a polgári törvénykönyv mellé novellában is meg fog majd jelenni, úgyhogy ez egy nagyon átfogó szabályozás, aminek a tervezetét ha minden igaz akkor jövő márciusban tudjuk prezentálni, február-márciusban fogjuk prezentálni. Jelen pillanatban ott tartunk, hogy még egyáltalán definiálva legyen az, hogy mi az adatvagyon, hogy forgalom tárgya tudjon lenni, megfogható legyen, közgazdasági fogalomként is értelmezhető legyen, de ez megfeleljen az informatikának, megfeleljen a jognak is. Ez egy egyszerű feladatnak hangzik, de ugye jogászoknál minden szónak jelentősége van, és minden rangnak jelentősége van, úgyhogy ez nagyon nem mindegy jelen pillanatban. Azon túlmenően, hogy definiáljuk az adatvagyon tárgyát azért meg kell fogalmaznunk egy olyan alanyi kört is, ami az állami feladat és szervezetrendszerben megteszi, na ezt sokkal könnyebben meg tudjuk tenni, ezért már elkészült a nemzeti adatvagyon törvénynek az előterjesztése, ami most már elég előrehaladott állapotban van jóváhagyási szempontból. Annál is inkább, mert ezeket, tehát az adatvagyon fogalmát az állam, saját magára nézve sokkal gyorsabban tudja aktiválni és ezáltal a közadatoknak az elemzési képessége, illetve a NAVÜ-nek a pontos feladatai törvényi szinten deklarálva lesznek. Tehát ez most az első lépcső, ha két hónappal ezelőtt beszéltünk volna, akkor pont fordított sorrendben haladtunk volna, de aztán úgy hozta az élet és a kutatásaink, hogy ez így lesz célravezető.

H-T. L.: – Hát, ha már itt tartunk, akkor nem tudom esetleg kapargassuk meg itt az adatvédelmi aspektusnak a felszínét, mert talán erről is érdemes egy-két szót váltani. Ugye mondtad itt, hogy szigorúan anonimizált adatokról van szó, ez, hogy valósul meg?

K. D.: – Úgy anonimizált – ugye csak nehogy megijedjen itt mindenki – ugye hogyha most mindenhonnan levesszük most, ha beleképzelünk: van előttünk egy táblázat, ahol ott van a neved, születési dátumod, lakcímed és a többi és ezeket mind levágjuk mondjuk az én vetületemben, akkor csak annyit fogunk látni, hogy mondjuk villamosmérnök vagyok és ennyi, elvégeztem mondjuk egy felsőoktatási nyilvántartás alapján, erre az egyetemre jártam, és a többi. Ebből azért nem kevés van, így ezzel önmagában olyan túl sokat nem tudunk kezdeni, ezzel az adatsorral. De jelentősen tud segíteni a döntéshozóknak, hogy mondjuk egy adott térségnél milyen intézkedéseket kell hozni ahhoz, hogy mondjuk, ne csak egy legyen. Azért nem egy általános életpálya mondjuk hogyha egy vidéki faluból valaki bejut, egy hatalmas, jól fizető bürokratikus állásba kerül, mert általában nem ez az életpálya. De mondjuk hogyha valakinél ez megtörtént, akkor érdemes lehet megvizsgálni azt az aspektust, hogy akkor ez miért történt meg hogy esetleg hogyan lehet eljutni odáig, hogy ne csak egyedi eset legyen. Tehát most egy ilyesmire gondoltam, hogy az adatok összekapcsolásában van lehetőség. Adatvédelmi aspektust még megemlítettél, azt azért tudni kell, hogy folyamatosan egyeztetünk a NAIH-hal tehát addig, amíg személyes adat addig mindig a NAIH-hal egyeztetünk onnantól kezdve, hogy nem személyes adat, onnantól kedve jövünk mi. Ezt azért fontos megemlíteni.

H-T. L.: – És ugye tegyük hozzá, hogy – és oszlassunk el minden kételyt, ennek kapcsán is – a NAVÜ ugye nem foglalkozik adat tárolással tehát nektek nem ez a feladatok, hanem az, hogy gyakorlatilag a másodlagos adatokat minél értelmesebben és hasznosabban hasznosítsa a gazdája.

K. D.: – Máshogy mondom az adatoknak a másodlagos felhasználásának az ösztönzése a feladatuk, illetve e mellett a data governance-nek a megalapozása, adatelemzési képesség, de nálunk már amikor adatok vannak, akkor azok már pszeudonimizált adatok. Szeretném megjegyezni, azért az EU-nak az irányelvei, és itt nem egy EU ellenes történet, hanem szakmai véleményformálás, hogy mindent tegyünk nyílttá, mindenki számára azért az elég nagy veszélyt is hoz magával. Gondoljunk csak bele, hogy most nyílttá tesszük az adatokat akár pszeudonimizált módon, de mondjuk egy Google egy Facebook az meg viszont hozzá tudja rakni a saját olyan adatait, hogy abból nem azt mondja, hogy valaki született Kalocsán, hanem abból pontosan meg tudja mondani, hogy én vagyok, akkor ő viszont már profilozni tud ebből. Tehát azért nagyon óvatosan kell ezt az adatmegosztást kezelni, mert ez azért veszélyeket jelent és onnantól kezdve, hogy ezeket megnyitjuk, mert az a cél, hogy az európai gazdaság ettől lendüljön, – ezzel maradéktalanul egyetértek – de azért szerintem ezek a tech óriások megtudják találni a módját, hogy ezeket a saját céljukra fordítsák és onnantól viszont konzerválni tudjuk a versenyhátrányunkat.

H-T. L.: – Igen, tehát ugye erre szoktátok mondani, hogy a nemzeti adatvagyon kezelésének a kérdése az nagyon komolyan egy digitális szuverenitási kérdés is.

K. D.: – Abszolút és ez hazai adatvagyon szerintem nemzeti stratégiai vagyonelemként kell értékelni, tehát mondjuk ez egy olyan dolog, hogy az MNV Zrt-nek a leltárában benne van az Országház is, de azt azért nem hiszem, hogy ezt szeretnénk csak úgy eladni, úgyhogy jó ez egy kicsit erős példa, de valamilyen analógiára azért szeretném felhívni ezzel a figyelmet.

H-T. L.: – Viszont hogyha ez az uniós szabályozás egy kicsit ilyen, hogy úgy mondjam necces vagy akár olyan nem kívánt mellékhatásokkal is járhat, akkor mi mit tehetünk azért, hogy ezt valahogy tompítsuk?

K. D.: – Szerintem, ha már a kormány patrióta gazdaságpolitikát valósít meg, így is úgy is itt meg főként szerintem ezt kell szem előtt tartani, tehát énszerintem elsősorban arra kell figyelni a hazai adatok azok itthon hasznosuljanak, hazai kkv-k tudják először lehozni, tudjanak vele eredményt elérni, az ő eredményeik növekedjenek ezzel. Aztán utána természetesen itt az európai uniós, mondjuk az országok között elég nagy az együttműködés az legyen a másodlagos és akkor így próbáljunk EU-s szinten erőt szerezni. És akkor lehet, hogy az EU föl tud lépni egy ilyen USA, kínai gazdaságnak a szintjére. A GDPR-nak a lehetőségeit kéne kihasználni például ugyanebben a tekintetben, bár nem szeretnék GDPR szakértőnek tűnni, a GDPR csomó esetben szitokszó, viszont vannak olyan előnyei, amiket ki lehetne használni. És hogyha már szeretnénk versenyre kelni mondjuk egy USA-val, egy Kínával akkor ilyen szempontból egységesíteni kell értelmezhető keretek mellett, de elsősorban nemzetállami szinten hasznosuljanak ezek az adatok.

H-T. L.: – Jó, akkor már csak egy kérdésem maradt, mégpedig az, hogy nézted-e a Silicon Valley című HBO sorozatot, és hogy ez mennyire jelentett számodra sokat?

K. D.: – Tekintve, hogy nem néztem olyan túl sokat nem.

H-T. L.: – Na igen akkor el kell, hogy mondjam, hogy ezt érdemes bepótolni, szakítani rá időt, mert ez egy szuper sorozat és ugye ebben van, az egyik főhős Gavin Belson, aki az irdatlan mértékű globális adatrobbanást az Armageddon analógiájára ugye Datageddonként aposztrofálja és hát van egy másik vonal is, ami az adatok mindenhatóságának az eljövetelét villantja föl. Ugye Hararinak ez a Homo Deus könyve ő beszél úgy erről a dataismről gyakorlatilag az adatizmusról. Egy nagyon furcsa szóösszetétel, ahol gyakorlatilag minden értékét már csak az adatfeldolgozáshoz való hozzájárulása határozza meg, mit gondolsz, hogy jön a Datageddon, jön a dataism, mi lesz az adatok jövője merre tart az adatgazdálkodás?

K. D.: – Hát ez egy nagyon érdekes kérdés, mert lehet, hogy mondjuk egy harminc évvel ezelőtti gondolkodáshoz nézzük akkor lesz ebből egy datageddon, mármint így fogná föl a mai világot a harminc évvel ezelőtti tudatunk. De szerintem itt az első körben az a lényeg, hogy paradigmaváltást érjünk el – mind akár a közigazgatáson belül, mind pedig az állampolgároknál, mind pedig a vállalkozások egymás között – felfogásban. Azért, ha belegondolunk abba, hogy mondjuk egy állampolgárnak sokkal nagyobb bizodalma van most jelen pillanatban egy Facebook irányába adatkezelés kapcsán, mint mondjuk a magyar államban. Ez azért egy eléggé furcsa dolog szerintem miután egy Magyar Államra vonatkoznak hazai jogszabályok amíg egy Facebookot elég nehezen lehet megfogni. Simán megadjuk az adatokat, a telefonunk az követ minket tehát, hogy ezek mind adatok és ők tudják, hogy mi merre megyünk, holott mondjuk lehet én nem emlékszem arra, hogy két héttel ezelőtt éppen most hány órakor és mikor voltam boltba, de ezt mondjuk egy Facebook pontosan tudja, meg egy Google. De ebbe bele se gondolnak az emberek egyszer rákattintottak, hogy természetesen nyilvántarthatják az adatainkat és akkor ennyi. Viszont ha ott vagyunk, hogy mondjuk egy adatigénylésnél megkérdeznek minket vagy bemegyünk, elvégzünk egy hatósági ügyet, akkor viszont már nem egyszer hallottam mikor sorba álltam mondjuk egy Kormányablakban, hogy okés és akkor mit csinálnak az adataimmal? Ez a kérdés abban az esetben meg föl se merül, amit az előbb mondtam.

H-T. L.: – Igen.

K. D.: – Van egy ilyen paradigmaváltásra szükség én azt gondolom, mert sok esetben gondolj bele most is úgy gondolkodnak akár még vállalkozások is, hogy az adat addig értékes amíg nálam van. De akkor használd! Tehát onnantól kezdve az adatpiacnál is ez az érdekes, hogy ha én azt eladom másnak, akkor ugye számomra elveszíti az értékét.

H-T. L.: – Igen.

K. D.: – Sok esetben így gondolkodnak, de azt, hogyha használod akkor, abból sokkal több előnyt lehet elérni. Tehát itt azt mondom, hogy lehet ezt datageddonak hívni meg lehet nem annak, de valaminek történnie kell. Egyébként az a helyzet, hogyha nem élünk együtt ezzel az adatgazdasággal, akkor is meg fog történni. Tehát, hogy ezért inkább föl kéne ülni erre a hullámra nem pedig elmenekülni előle.

H-T. L.: – Hát és ebben óriási hajtóerő lesz a Nemzeti Adat Vagyonügynökség, úgyhogy nagyon-nagyon várjuk a fejleményeket, és hát tényleg csak egy utolsó adattal zárjuk stílusosan ezt az adatgazdálkodásnak szentelt epizódot: bizony-bizony a világon azért már kezdenek ráérezni ennek az ízére az adat brókeri piac globális szinten mintegy kétszázmilliárd dollárt tesz ki. Úgyhogy azt gondolom, hogy van hova bekapcsolódni és megvan ez a bizonyos hullám, amire rá kell ülnünk. Hát Dávid nagyon szépen köszönjük, hogy itt voltál velünk, és hogy megosztottad velünk ezeket az értékes gondolatokat.

K. D.: – Én is köszönöm.

H-T. L.: – Gyere hozzánk máskor is azt gondolom, hogy lesz miről beszélgetnünk. Most azonban el kell, hogy köszönjük a hallgatóktól, akiknek köszönjük a figyelmet, ez volt a 2. évad záróepizódja tehát most jön a téli szünet, de csak azért, hogy jövőre, ha lehet még markánsabb tematikával térjünk vissza a 3. évadnyitó adásával a január 11-i héten jelentkezünk addig kell kibírni MI Studió nélkül, illetve ez a szünet arra is jó alkalom lehet, hogy visszahallgassátok a korábbi epizódokat. Hogy ki lesz a vendégünk az évadnyitón az egyelőre legyen titok keressétek beharangozónkat közösségi médiafelületeinken! A technikát továbbra is Nőthig Ádám kollégánk varázsolja, mint ahogy fogja következő adásban is – találkozunk legközelebb! Kövessetek minket kedvenc podcast lelőhelyeteken, illetve böngésszétek új gyűjtő oldalunkat az ai-hungary.com-ot! Sziasztok!

Outro: Ez volt az MI Stúdió, ahol a legmenőbb szakértők segítségével fejtjük meg a mesterséges intelligencia rezdüléseit az MI Stúdió az MI Koalíció podcastja, amely a hazai mesterséges intelligencia ökoszisztéma szakmai fórumaként működik. Még több tartalomért kövesd az MI Stúdiót a nagyobb podcast platformokon és ne felejtsd el értékelni az adást. Az észrevételeket, megjegyzéseket az [email protected] e-mail címre vagy a Mesterséges Intelligencia Koalíció közösségi médiafelületein várjuk. Találkozunk a következő epizódban.

Podcastunkat a SpeechTex technológiájával leiratozzuk.

Hallgass minket a Spotify-on!

Hallgass minket Anchor-on!

Presenter

Hörömpöli-Tóth Levente

MI Koalíció kommunikációs vezető

Guest

Kocsis Dávid

Nemzeti Adatvagyon Ügynökség stratégiai és operatív ügyvezető-helyettese