Egy interaktív jósgép aligha a vitrinbe való – Képzőművészetek és AI

Intro: Ez az MI Stúdió, ahol a legmenőbb szakértők segítségével fejtjük meg a mesterséges intelligencia rezdüléseit és követjük le a legújabb MI trendeket. Hörömpöli-Tóth Levente vagyok – tartsatok velünk!

H-T. L.: – Mindenkinek óriási üdv innen az MI Stúdióból, ahol továbbra is… – Ahhh! Na újra kezdem. Gyerekek nincs oxigén. Már elrontottam. Szuper vagyok ma, óriási formában vagyok. Na, tehát: – Mindenkinek óriási üdv innen az MI Stúdióból, ahol továbbra sincs megállás és futószalagon szállítjuk kérem szépen az izgalmasabbnál izgalmasabb témákat a leghozzáértőbb szakemberek tolmácsolásában. Szokásunkkal ellentétben viszont most nem is szeretnénk szaporítani tovább a szót, nagy szeretettel üdvözlöm mai vendégünket Nagy Ágostont, akivel a mesterséges intelligencia és a képzőművészetek kapcsolatáról fogunk értekezni. Nagyon köszönjük, hogy eljöttél Ágoston.

N. Á.: – Köszönöm szépen a meghívást.

H-T. L.: – Tényleg nagyon örülünk, hogy itt vagy. Szerintem kanyarodjunk is rá mai témákra és ugye előelőzetesen arra szerettem volna rávilágítani, hogy bizony, bizony mi már elkezdtük pedzegetni itt az AI és a művészetek kapcsolatát ebbe a podcastban, jelesül a zene algoritmizálhatóságát – Ú, de szép szó ez! – vettük górcső alá, te ugye viszont a képzőművészetekkel foglalkozol és azért ez mégiscsak egy külön világ és hát nyilván megkerülhetetlen a kérdés, hogy mennyire számít szentségtörésnek az, hogy egyáltalán az algoritmusokkal, a gépekkel csináltatjuk a művészetet, hogy látod, az AI valóban kiterjeszti az emberi kreativitást?

N. Á.: – Hát nagyon jó kérdés és megpróbálok erre úgy több szemszögből válaszolni. Egyrészt az, hogy szentségtörés a művészetben: ehhez kicsit visszább is mehetünk az időben, mert ez és konkrétan a képzőművészetben ugye rendszeresen előfordul. Hogy ha egy újabb technológia megjelenik, akkor a régebbi kánonnal összeütközésbe kerül, tehát hogyha mondjuk a századfordulóra gondolunk a fotográfia, mozgókép és a hagyományos szalon festészet ugye ott látványosan egy ilyen ellentmondásba keveredett, és hogy ha megyünk picit tovább a 20. század közepén amikor a számítógép megjelent arra is azt mondták először ugye, hogy csak számolni lehet vele semmi másra nem jó igazából. Aztán később úgy alakult, hogy a mindennapunk szerves része lett maga a számítógép és a szoftver is. Tehát tulajdonképpen technológiai értelemben mindig egyfajta challenge vagy egyfajta kihívással találkozik, így a művészet és ezt van, aki szentségtörésnek látja. Van, aki úgy látja, hogy ez egy progresszív lehetőség és továbblépés. Mindenesetre az AI-ról egy pár éve mondható el, hogy így összekapcsolódott konkrétan a képzőművészettel miután azt láthatjuk, hogy egy kb. egy-két évtizede van egy ilyen elég nagy új felfutása, új reneszánsza így az AI-nak, úgy általában a kultúra, a társadalom és a technológia területén.

H-T. L.: – Igen, hiszen nyilván néhány évvel ezelőtt volt meg az az áttörés az AI területén, ami ugye a neurális hálók révén lehetővé teszi, egyáltalán, hogy ilyenekről beszélgessünk most már. Téged mégis mi vonzott ebbe az irányba és hogy kerültél ide, hogy keveredtél ebbe a szegmensbe?

N. Á.: – Hát ez egy elég szűk szegmens ilyen értelemben. Tehát, hogy ha azt nézzük, én sem csak ezt az összefüggését kutatom mondjuk a képzőművészetnek és a technológiának, mint ahogy el is hangzott, most a mondatomban: én kutatással is foglalkozom, művészeti kutatással. Tehát én az egyetemi tanulmányaim alatt is média-designnal, grafikával, számítógépes grafikával, interaktív rendszerekkel foglalkoztam és aztán ezt később olyan kutatásokkal folytattam, amik a kreativitás és az új technológiák, a mesterséges intelligencia lehetőségeit nézik, vizsgálják. Általában véve és a képzőművészet manapság egy elég tág értelemben vehető dolog, tehát egy interdiszciplináris (több tudományágat átfogó, szakmaközi/Arcanum) dolog, hogyha ilyen szavakat használhatok. Összekapcsolódik tulajdonképpen mindenféle matematikai, mérnöki jelenségekkel, technológiákkal, de ugyanígy társadalom formáló ereje is van a szociológiától kezdve. Tehát ez egy ilyen aktív társadalmi diskurzus végül is: a jó képzőművészet, ami funkcionálisan, ami a társadalomra valamilyen módon visszahat és ugye segíti annak így az alakulását.

H-T. L.: – Nézegettem a honlapotokat és nagyon sok minden van ott, vannak ugye nagyszerű projektjeitek, app-eket kínáltok, workshopokat. Menjünk egy kicsit esetleg ezeken végig és akkor ezen keresztül mutassuk be a kedves hallgatóknak, hogy miről is szól ez az egész konkrétan. Egészen vad dolgokat is láttam: van egy ilyen, hogy Fortune Telling Machine, meg egy ilyen Echo fantázianévre hallgató licensing machine. Tényleg nagyon izgalmas mesélj nekünk erről egy picikét!

N. Á.: – Igen van egy művészeti csapat vagy formáció a Binaura, amit csinálunk, és ennek a weboldalán láthatóak az előbb említettek. Többek között művészeti installációkat csinálunk és appokat, alkalmazásokat. Ezek az installációk általában bevonják a közönséget, tehát ilyen módon interaktívnak lehet mondani, hogy egy adott helyszínen, egy adott térben valaki találkozik egy helyzettel és akkor ott történnek vele dolgok, tehát nem csak egy kiállított szobrot vagy konstrukciót, vagy vetítést lát, hanem valami olyan dolgot, ami kapcsolatba lép vele. És amit említettél, az egy tavalyi munkánk ez a Future Meme Device névre hallgat ez egy jós gép tulajdonképpen. Egy ilyen idézőjelbe tett jós gép, ami egy ilyen elég furcsa mesterséges intelligenciát használ, ami egy ilyen nyelv, mesterséges nyelv alapon improvizál és megpróbál jóslatot adni, mint egy szerencsesüti mondjuk, ahogy a kínai hagyományban. Ilyen kis bölcs jóslatot adni az embereknek személyre szabottan és egy rajzoló robot rajzolja ezt ki. Kicsit olyan, mint régebben, amikor a Moszkva téren mászkálunk és volt az a jós gép, amibe bele lehetett tenni a tenyerét az embernek és akkor kapott egy ilyen vicces bölcseletet hát ennek az analógiájára egy ilyen érdekes élményt okoz ez is az emberekben. Ugye ez azért is kapcsolódott össze, mert a jóslás, a predikció az nagyon összekapcsolódik ugye a mesterséges intelligenciával vagy az ilyen úgymond kiszervezett, az emberből kiszervezett eszközök esetében sokszor használjuk arra, hogy megtippeljük, hogy hogy fog valaki mondjuk fogyasztani vagy merre fog menni, vagy mi látható egy képen azt felismerjük és ugye ez így egy egységben van ezzel. És úgy láttuk, hogy ennek van egy ilyen elég furcsa spirituális felvetése is ahogyan mondjuk régen jósolták a jövőt, mondjuk elmentek adott esetben társadalmi rétegek ide-oda, hogy a jövőjüket megtudják különböző orákulumoktól. Most ugyanúgy a mesterséges intelligencia egy ilyen módon jelen van az életünkben és így használjuk.

H-T: L.: – Hogy fogadja mindezt a közönség? Szoktatok gyűjteni ilyen visszajelzéseket?

N. Á.: – Igen, hát ezt egyébként nagyon pozitívan, és nagyon nagy örömmel látjuk, amikor ez használatban van. Ez ki volt állítva például az Artus Kortárs Művészeti Stúdióban, de egyébként nemzetközi helyszíneken rendszeresen szoktunk így kiállítani, tehát elég sok merítés van abból, hogy az emberek hol, hogy fogadják. Nekem a legjobb élményem például Indiában volt egy kis városban, ahol gyakorlatilag számítógéppel sem találkoztak még a gyerekek, főként ők mászkáltak az utcán és egy utcai installációt csináltunk, ami úgy működött, hogy a környezetnek a hangerejét mérte és minél hangosabb volt a környezet annál jobban mozgásba hozott egy vetítést egy falon és ezzel játszottak. Végül is a hanggal, hogy énekeltek, ahogy kiadták, vagy a környezeti zajokkal és nagyon érdekes volt látni, ahogy az ilyen módon mondjuk, akik nem találkoztak még ilyen technológiával hogyan találkoznak elsőre. Tehát ezek nagyon érdekes határterületek. Ugyanígy ahogy mondjuk a mesterséges intelligenciával találkozik itthon valaki egy galériában az is egy elég hasonló ilyen felület.

H-T. L.: – A saját projektjeitek közül melyik áll igazán közel a szívedhez vagy melyikre vagy igazán büszke, amit úgy érzel, hogy na ez tényleg egy nagy durranás, egy nagy dobás?

N. Á.: – Erre a PC válasz az az szokott lenni, hogy mindig éppen, amin dolgozom, de egyébként ez így is van.

H-T. L.: – Most épp min dolgoztok?

N. Á.: – Hát részben egyébként visszük tovább ezt a jós gépet és most pont átállunk egyébként egy újabb eljárásra, ha úgy tetszik, mert a régebbi az egy ilyen hagyományosabb mesterséges intelligencia volt. Viszont most, amit kezdünk használni az egy viszonylag új és érdekes dolog. Ezt úgy hívják, hogy GPT 3 ez egy olyan modell, ami egy hihetetlenül nagy korpuszból dolgozik egy ilyen nyelvi készletből és gyakorlatilag úgy tud mindenféle témában szöveget generálni, hogy megkülönböztethetetlen attól, hogy ezt egy ember, vagy ez a rendszer hozza létre. És nagyon érdekesnek tartjuk ezt a vonalat, tehát, hogy konkrétan az ilyenfajta határt, hogy hol van az, hogy a mi asszociációink vannak mondjuk egy szövegben és hol van az, ahol egy korpusz alapján, de új modelleket alkotó entitás.

H-T. L.: – Úgy tudom, hogy az MIT-val is van valami közös munka erről mit kell tudnunk?

N. Á.: – Igen, abszolút. Ez szintén egy újabb munka, ami idén, illetve tavaly született 2020-ban. Az MIT idén tavasszal fog csinálni egy szimpóziumot Unfolding Intelligence néven. Ott nagyon intenzíven kutatják minden szempontból a mesterséges intelligenciát nemcsak alkalmazott területeken vagy mérnöki vagy társadalmi területeken, hanem konkrétan művészet és kreativitás terén és ennek kapcsán lesz egy olyan szimpózium, ami online lesz. Ugye a COVID-nak a hatására az MIT is ilyen értelemben nyitott, tehát ilyen demokratikusabb lett az, hogy különböző országokból hogyan tudnak részt venni egy-egy ilyen eseményen. És hát ide készül egy webes alapú munka, ami összekapcsolja egyrészt az egyfajta képalkotást, az egyfajta zenei alkotást, tehát ez egy ilyen hangzó és mozgó interaktív játék lesz, ami játszható lesz a böngészőben és itt meg az a része, ami a mesterséges intelligenciát tartalmazza ebben a munkában az meg úgy működik, mint az önvezető autóknál: ahogyan egy rendszer hibákból és sikerekből elkezd tanulni és ezáltal egyre ügyesebb lesz és tulajdonképpen ebben a játékban amit itt csinálunk ennek Song Lines egyébként a címe, tehát Dallam Vonalak, ebben megtanul zenélni a játék közben ez a rendszer.

H-T. L: – Fú, hát ez nagyon izgalmas én is nagyon szívesen megnézném és kipróbálnám, hogy mit tud ez a dolog. Az jutott ugyanakkor eszembe, hogy vajon van-e, vannak olyan esetek, amikor nem egy ilyen Laár pour Laár vonal van, hanem kvázi valamilyen praktikus haszna is akad ennek az egésznek? Nem tudom hát itt azért ugye művészetekről beszélünk, de mindenesetre ez egy aspektus lehet.

N. Á.: – Igen, hát az, hogy Laár pour Laár – ezt egyébként szeretem, ez egy jó kifejezés – igazából ez a játszótér, vagy ez a kísérleti terep, ha lehet így mondani. Tehát mint ahogy a művészeti kutatás is egyfajta kísérletezést jelent, ahol kérdéseket is keresünk ugye. Mondjuk én design egyetemen is tanítók és kutatok, ott szoktuk ezt mondani, hogy a design az általában választ ad problémákra, a művészeti kutatás meg kérdéseket próbál lokalizálni és felvetni a társadalom számára. És ilyen módon egyébként nagyon hasznos, tehát hogyha mondjuk azt nézzük, hogy rengeteg adatból tanul mondjuk egy ilyen tanuló algoritmus akkor az adatbázis, amiből tanul, az egy elég kardinális kérdés egy ilyen rendszerben. Miután emberek vagyunk, emberként gyűjtünk adatokat vagy olyan rendszereket használunk, amiket mi kalibrálunk, ezért általában is torzítanak ezek az adatbázisok. Szóval nagyon nehéz azt elérni, hogy neutrális vagy generális legyen egy adatbázis és rengeteg olyan művészeti projekt van, ami például erre hívja fel a figyelmet és visszahat mondjuk egy fejlesztő cégnél arra, hogy finom hangolják az adatbázist vagy újra gyűjtsék, újra szűrjék az adatokat. Ezek ilyen etikai vonatkozások is sok esetben. Tehát mondjuk például pár éve volt egy ilyen, hogy a Google-nek ugye a képkereső algoritmusa a feketéket gorilláknak azonosította, mert nem volt elég fekete emberről kép az adatbázisban. Utána ezt ők ezek alapján tudták így később orvosolni. De pont ilyen volt mondjuk a Microsoftnál is, volt egy ilyen csetbotja, ami egy-két hét alatt, vagy talán egy-két nap alatt – már nem tudom – rasszistává vált az alapján ahogy tanult, így a környezetéből, talán a Twitteren meg a közösségi médián.

H-T. L.: – Igen azt pillanatok alatt le is kellett tiltani, mert egészen döbbenetes dolgokat kezdett ott hadoválni, úgyhogy szerintem rájöttek a Microsoftnál is, hogy valóban itt ezen még dolgozni kell. Viszont most, hogy így beszélgetünk és egyre mélyebbre ássuk magunkat ugye. Eszembe jutott, hogy bizony ez az egész globális AI közösség is már egész nagyra nő és bizony szépen fejlődik. És ugye az egyik legismertebb produktuma ennek a művészi közösségnek ez a bizonyos AwVilS nevű csoportnak a híressé vált festménye, ami nem kevesebb, mint négyszázharminckétezer dollárért kelt el egy aukción mindenkinek úgymond a legnagyobb megrökönyödésére. Tehát erre igazából senki nem számított. Na most az a kérdés, hogy ilyenkor tényleg ki számít a művésznek? Az algoritmus vagy aki fel tanította, és hogy ugye sokan nem igazából tudnak mit kezdeni azzal, hogy most ki aratja le itt a babérokat.

N. Á.: – Hát az algoritmus nem nagyon tud mit kezdeni, ugye ezekkel a sikerekkel tehát valószínűleg művészeknek azokat tekinthetjük, akik az algoritmust létrehozzák. Az algoritmus egyébként egy jó eszköz, illetve egy elég komplex eszköz manapság. Ebbe a képzőművészeti piacnak a területén vagy az értékesítés területére én annyira nem látok rá, de engem egyébként ez a jelenség egy kicsit arra emlékeztet, mint például 1919-ben pont ahogy már említettem, az avantgárd ahogyan hatott a művészvilágra. Ugye egy piszoárt vitt be Marcell Duchamps és akkor azt állították ki. Álnéven vitte be, ez az álnév is egy kicsit emlékeztet erre a dologra, hogy egy algoritmus, ami egy nem létező személy nevében alkot és a többi. Hát egy kicsit ilyen fricskának tartom. Egyébként pedig nagyon jól van PR-olva ugye ez az egész dolog, tehát ugye most lovagolják azért meg, ezt a hype-ot lovagolják, ami az AI gyakorlatilag. Lehet is látni, hogyha bármiről mondják, hogy AI van benne, akkor már megy föl a tőzsdén az ára, vagy jobban lehet értékesíteni, tehát, hogy nyilván ez ebbe benne van és benne is lesz. Tehát szerintem ezt így azért külön lehet kezelni, hogy egyrészről van ez, ahogy így kezelik az AI-t és egy jó marketing hype van körülötte, másrészről ugyanakkor vannak olyan funkcionális dolgok, amiket meg hihetetlen jól meggyorsít, megkönnyít vagy kiterjeszt egy kreatív folyamatban mondjuk.

H-T. L.: – Ugye már ejtettünk arról szólt, hogy azért ez egy nagyon fiatal művészeti ág, ha úgy tetszik. Lehet már látni, hogy merre indul el mindez, mik a csapásirányok, merre fog mindez fejlődni, merre fog ez menni?

N. Á.: – Hát párt csapásirányt lehet mondani mindenképpen. Az egyik, amit most említettél az előbb ez nagyon sok területen megjelenik ez a generálás tehát a tartalom generálás az nemcsak művészeti úgy általában akár médiatartalmakra is gondolhatunk, hogy videók, képek, szövegek – ahogy már szó volt róla – ezeknek az előállítását sok szempontból segíti. Ha úgy tetszik ezt szokták úgy is mondani, hogy asszisztív kreativitás, tehát egy segített kreativitás. Mondjuk gondolhatunk arra, hogy régebben tudtunk írni viszont képet nem annyira tudtunk készíteni fényképezővel ugye utána a mobiltelefonok ezt segítették, hogy bárki tudjon fotót csinálni. Most ugyanígy a mozgóképről vagy akár a tárgyalkotásról vagy különböző olyan 3D nyomtatás és a többi technológiákra itt gondolhatunk, amiket nagyon meg könnyítenek ezek az AI módszerek, eljárások a mindennapi felhasználó számára. Tehát mondjuk most nehéz elképzelni azt, hogy egy asztalt tervezek magamnak a szobámba, miután nem értek az asztal tervezéshez, de hogy ha ez az segített kreativitás vagy az assistive creative vonalon például elindulunk, akkor ebben nagyon segít, nagyon nagy segítséget nyújthatnak ezek a módszerek, de emellett egyébként természetesen ugye nem feledkezhetünk meg az árnyoldalairól. Ugye ez a megfigyelés, megfigyelhetőség és mindenhol az adat felhasználásra kerülése az egy olyan terület, amiben szintén mind művészeti, mind társadalmi szinten azért látunk erre reakciókat és látjuk, hogy ez egy elég komoly társadalmi kihívás elé állít azért minket. A képfelismerés, szöveg felismerés, tehát maga a felismerés technológia az hihetetlen nagy szinteket lép az elmúlt években tehát nagyon nehéz megtippelni, hogy akár öt év múlva ez milyen szinten fog hatni az életünkre.

H-T. L.: – Hát a Harvard egyik filozófusa Sean Dorrance Kelly mindenesetre nincs elragadtatva ezektől a fejleményektől és ezektől a trendektől. Egyik cikkében olyan eszmefuttatást visz végig miszerint ugye azt mondja, hogy ha a gépi kreativitást sajátunk helyettesítőjeként kezeljük, akkor a gépek tényleg érthetetlenül felsőbbrendűnek látszanak majd hozzánk képest, de mind ez csak azért van, mert addigra el fogjuk veszíteni a kreativitás emberi mivoltukban játszott szerepét – ez a saját fordításom és azért bogarászom így, mert már nem emlékeztem, hogy hogy fordítottam. Te, hogy vélekedsz erről az eszmefuttatásról?

N. Á.: – Hát ez egy régóta létező felvetés, hogy ugye a gépek azok mennyire veszik át az emberektől az emberi funkciókat vagy az emberi társadalmat vagy egyáltalán, hogy hogy viszonyuljunk a gépekhez. Ugye már a ludditák és a többi lehetne nagyon sok ilyen példát ide említené, ahol ez így problémát okozott ezt előrevetíteni vagy elképzelni. Én szerintem egy érdekes példa erre egyébként a kínai szoba példája, amit szoktak így említeni a mesterséges intelligencia kapcsán. Ami azt jelenti, ez arra egy példa, ez ugye akkor jött elő, amikor Alen Turingék megpróbálták definiálni, hogy mit jelent az, hogy valami intelligens vagy nem, és akkor ez a kínai szoba elmélet is ekkortájt látott napvilágot. Ami arról szól, hogy van egy szoba, amibe bedobunk az egyik oldalról egy papírt egy szöveggel és a másik oldalon meg kijön egy papír a kínai fordításával ennek a szövegnek. Hogy ha ránézünk erre a szobára akkor ez egy tökéletes fordítógép. Lefordítja kínaira nekünk ugye ezt a szöveget, hogy ha benézünk a szobába, akkor viszont egy tolmácsot látunk, aki nem tud kínaiul, de tele van könyvekkel és minden egyes betűt megnéz és hozzárendeli azt a másik betűt, ami kínaiul megfelel ennek és gyakorlatilag így lefordítja azt a szöveget, amit beadtunk, de ő maga nem tud kínaiul. Ugye a rendszer maga viszont lefordítja kínaira tehát innen nézve ez is egy ilyen nézőpont kérdése, hogy most ezt a rendszert mi tekinthetjük-e úgy, ami tud kínaira fordítani, vagy csak egy olyan dolog, ami mímeli ezt az egészet és úgy viselkedik, úgy tűnik, minden egyes szempontból, de valójában mégsem tud kínaiul. Tehát ez egy ilyen nyitott kérdés, hogy most egy gépet tekinthetünk ilyen értelemben mondjuk tekinthetjük-e azt, hogy van öntudata vagy, hogy öntudatra ébredt-e, mert lehet, hogy úgy tűnik kívülről nézve, hogy teljes mértékig az kreatív, autonóm, intuitív ezeket mind tulajdonképpen tudja képviselni, ugyanakkor a belső működési mechanizmus az meg egy másik kérdés.

H-T. L.: – Hát azt gondolom, hogy lesz miről beszélgetünk a jövőben is és nagyon reméljük, hogy eljössz majd hozzánk és tudósítasz arról, hogy mik a legújabb fejlemények itt az IA és a képzőművészetek világában. Mára viszont mindenesetre el kell, hogy varjuk ezt az utolsó szálat és zárnunk kell gondolatainkat. Nagyon szépen köszönjük, hogy velünk volt Ágoston.

N. Á.: – Nagyon köszönöm a meghívást jövök legközelebb is szívesen.

H-T. L.: – Szuper várunk szeretettel! A hallgatóknak pedig köszönjük a figyelmet a technikát továbbra is Nőthig Ádám kollégám varázsolja, mint ahogy fogja a következő adásban is találkozunk legközelebb. Kövessetek minket kedvenc podcast lelőhelyeteken, böngésszétek gyűjtő oldalunkat az AI-Hungary.com-ot és ha még nem tettétek volna meg teljesítsétek az MI Kihívást, ingyenes online mesterséges intelligencia alapozónkat. Sziasztok!

Outro: Ez volt az MI Stúdió, ahol a legmenőbb szakértők segítségével fejtjük meg a mesterséges intelligencia rezdüléseit az MI Stúdió az MI Koalíció podcastja, amely a hazai mesterséges intelligencia ökoszisztéma szakmai fórumaként működik. Még több tartalomért kövesd az MI Stúdiót a nagyobb podcast platformokon és ne felejtsd el értékelni az adást. Az észrevételeket, megjegyzéseket az [email protected] e-mail címre vagy a Mesterséges Intelligencia Koalíció közösségi médiafelületein várjuk. Találkozunk a következő epizódban.

Podcastunkat a SpeechTex technológiájával leiratozzuk.